Fable II
Bevezető
Megmondom őszintén, számomra az első rész volt a nagybetűs JÁTÉK. Az a program nem csak szórakoztatott, hanem beszippantott, magával ragadott és nem akart elengedni még a történet befejezése után sem. Ehhez mérten tűkön ülve vártam a kocsiban a hazaérést, és hatalmas lelkesedéssel álltam neki a játéknak. Bevallom, kicsit elfogult vagyok a játékot illetően, de szerintem a teszt végére ki fog derülni, hogy miért.
Grafika és hangok
Már az első pillanatokban leesett az állam. A világ hangulata látványa képes volt átugrani az első rész által magasra rakott lécet. Az előzetes képekből is látszott, hogy a készítők visszavettek a színekből, ez már nem az első részben megismert tündérmese. Legnagyobb csodálatomra, még ennek ellenére is átjött az a hangulat, ami az első részben is volt, tényleg egy mesében éreztem magam. Szerencsére ez nem csak a játék elejére igaz, egész végig érezhető a körülötted élő, lélegző világ. Ez azért nagyszerű, mert annak ellenére, hogy egy hőst alakítasz, tényleg csak egy vagy a sok ember és élőlény közül.
Megjegyzés: személy szerint egy sokszor csak figyelem az emberek beszélgetéseit, tényleg élettel teli az egész. Érdemes elolvasni a könyveket és papírdarabokat is, hatalmas poénokat lehet felfedezni.
Újítások
A legnagyobb újdonság minden kétséget kizáróan a kutya bevezetése. Ő lesz a játék alatt a legjobb barátunk, hű segítőnk, mind a harcban, mind a kincskeresésben. A történet egy pontján el is lehet hagyni, de szerintem aki kipróbálja ne tegye, mert sok dologból maradhat ki a hiánya miatt. Amikor olvastam még anno a kutya bevezetéséről, nem tudtam elképzelni, hogy ez jól sülhet el, hogy egyáltalán képesek átvinni az ember legjobb barátjának vonásait a képernyőre, de kellemeset csalódtam. A kutya személyisége és mozgása egyaránt nagyon életszerű lett, a gazdája iránti szeretet kimutatása kifejezetten tetszett.
A másik újítás a harcrendszert és magát a világot érte. A harcrendszer az első részhez képest teljesen megváltozott, részben előnyére, részben pedig hátrányára. A fegyveres küzdelemnél a fejlődésért kapott pontkoból tudjuk fejleszteni az ügyesség, pontosság és gyorsaság képességeket, amik megnyitásával és fejlesztésével mindenféle kombókat hozhatunk elő. Azért ne gondoljatok Mortal Kombat-szerű megoldásra, annyit sajnos nem pakoltak bele a készítők, de azért van egy-két látványosabb darab. Az újítások nagy része a mágiát érte. Ebben a rendszerben öt varázslatot rakhatunk be egyszerre használatra, de ezek még csata közben is cserélhetőek. A varázslás lényege, hogy a gomb lenyomásának hossza határozza meg, hogy hányadik varázslatot lője el a karakter. Számomra ez nem bizonyult jó megoldásnak, inkább hanyagoltam a mágia használatát emiatt.
Maga a világ is átesett egy elég hatalmas frissítésen. A második részben már letérhetünk az ösvényekről, utakról és felfedezhetjük a vidéket. Itt sem kell Oblivion méretű szabadságra gondolni, de azért jóval nagyobb szabadságérzetet nyújt a játék, mint az első rész. Ami még megváltozott, az a világ kinézete, ami, ha úgy nézzük, rajtunk múlik. Ha jó karakterként segítjük a városi igazságszolgáltatást, a városok gazdagok lesznek, minden tele lesz növényekkel és élettel. Viszont, ha az erő másik oldalát választjuk, a környezetünk lerobban, igazi leprateleppé alakul át az egész város.
A kereskedelem is magasan összefügg karakterünkkel. Amennyiben felemeljük az árakat, az emberek nem fognak szeretni minket, viszont ha levisszük, mindenki szeretni fog minket.
A játékban az összes házat és boltot meg lehet venni, ennek következtében sajnos a pénz értékét vesztette. Végigvihetjük úgy is a játékot, hogy a legfényűzőbb házakban lakunk, mindent megvéve, de akár egyetlen arany nélkül, lakhely nélkül is learathatjuk azokat a bizonyos babérokat.
Játékmenet
Na ez az a pont, ahol sajnos nagyot csalódtam. A készítők semmit nem változtattak a Lost Chapters játékmenetén, csak kibővítették azt olyan dolgokkal, mint a családalapítás, gyerektartás, vagy akár a nemi betegségek megjelenése. Pénzt ezúttal nem a küldetésekért fogunk kapni, hanem azért, ha dolgozunk. Sajnos nekem csak 4-5 darab munka vált eddig elérhetővé, a favágó, kovács, ember áttelepítő, bérgyilkos, és a csapos posztja.
Aminek viszont nagyon örültem, hogy végre lehet úszni! Az előző részben lévő horgászást ezzel le is tudták, a helyére a merülés került. Ez is leginkább a szabadságérzetet dobja meg, nem is kicsit.
Hozzátenném, hogy a mellékküldetésekre is szánjatok időt, a játék végigjátszása után is, mert egy csomó csak akkor nyílik meg.
Történet
Az alap sztori senki számára nem lesz ismeretlen, kicsit sablonos, de azért egész jó.
500 évvel az első rész után vagyunk, testvérünkkel együtt Lugaskő (Boverstone) városát ékesítő csövesként. Ennek a két gyereknek sosem jutott semmi sem a gazdagságból, így ők csak álmodozni tudtak erről. Egy nap egy vándorkereskedő ment be a városba és egy varázserejű zenedobozról beszélt, ami képes teljesíteni egy kívánságot. Össze is szedik rá a gyerekek nagy nehezen a pénzt, meg is veszik, ki is próbálják. A város tetején hatalmas palota áll, az uralkodó, Lucien villája. Mivel a két gyerek mindig a gazdagságról álmodott, a kívánságuk is a palotában való élet volt. Másnap hivatják is őket a palotába, ahol Lucien megöli vagy a nővérünket, vagy minket (attól függően, hogy fiút vagy lányt akarunk alakítani), mert az utolsó hőst keresi céljai eléréséhez. A történet szerint nagyon régen az egyik uralkodó építtetett egy tornyot, amivel az akarata szerint tudta alakítani Albion világát. A torony irányításának képessége uralkodóról uralkodóra szállt, míg az egyikük egy rossz kívánsággal lerombolta a tornyot és megváltoztatta az addig tökéletes világot. Lucien ismét fel akarja építeni a tornyot a totális káosz elérése érdekében, és ebben csak a világon megmaradt négy hős erejével és segítségével győzedelmeskedhet.
A történet többi részét majd Ti felfedezitek, nem fogom elárulni.
Számomra egyedül a sztori befejezése volt nagyon furcsa, az egyik pillanatban még ezerrel ment, aztán egyszer csak vége lett. Még így is körülbelül5-6 óra a fősztori végigjátszása, de ha rám hallgattok, akkor a mellékküldetéseket se hagyjátok ki.
Összegzés
Ez a játék nem azért készült, hogy egy új stílust teremtsen . Ez a játék azért készült, hogy az első rész elemeit kibővítse, tökéletesítse, és ezt - akárki akármit mond - tökéletesen teljesíti is. A játék kisebb hibái ellenére Molyneux mester ismét hatalmasat alkotott, ismét bebizonyosodott, hogy egetverő újítások nélkül is lehet jó játékot készíteni. Ezért is ajánlom ezt nemcsak azoknak, akik az első részt szerették, hanem azoknak is, akik számára még ismeretlen a Fable cím és a programban rejlő lehetőségek tárháza.
Szerintem megér legalább 9,5 pontot a 10-ből, remélem, a teszt meg is mutatta, miért.